Idősöső férfiak

Az idősödő férfi

Az andrológia egyik fő témája napjainkban az idősödő férfiak orvostudománya, ill. ennek andrológiai vonatkozásai. Szakmánknak ez nem új keletű ága, korábban is hangsúlyosan foglalkoztunk a férfi klimax témájával, amely szoros összefüggésben áll az idősödéssel. Újabban azonban az idősödő férfiak egészségügye önálló, kiemelt része a medicinának. Több szakmát egybefogó tevékenység, amelynek gyökereit az andrológiával foglalkozó szakemberek fektették le, hazánkban is andrológiai kezdeményezésre és irányítással működik az idősödő férfiakkal foglalkozó tudományos testület.

A nagyfokú érdeklődést magyarázza az a tény is, hogy a világon a 65 évvel ezelőtt születettek több, mint 50%-a él, ez 180 millió férfit jelent. Az elmúlt 100 évben a várható élettartam 50%-al nőtt, figyelembe véve ezt a tendenciát, 2050-re 650 millióra becsülik a világ 65 év feletti férfi lakosságát, azaz 140 millió férfi lesz 80 év feletti. Magyarországon, míg 1930-ban a lakosság 3,7%-a volt 70 év feletti, 1995-ben ez az arány már 9,1% volt. A mai Magyarország lakosságának 19,7%-a 60 év feletti. Mindez figyelemre méltó akkor is, ha tudjuk, hogy a 65 és 84 év közötti korosztály mortalitási rátája hazánkban - összehasonlítva a világ fejlett országaival - igen magas (16.000/100.000 fő), míg ez a szám az Amerikai Egyesült Államokban 10.300/100.000 fő). 2000-ben Európában 59,3 millió 60 év feletti férfi élt.

Magyarországon jelenleg minden negyedik háztartásban csak időskorú személy él. Különösen magas az időskorúak aránya az egyszemélyes háztartásokban, itt minden száz egyedülállóból 56 időskorú. A 35-39 éveseknél volt a népességcsökkenés a legjelentősebb, míg az elmúlt 11 év alatt a legnagyobb mérvű létszámgyarapodás a 70-74 éveseknél következett be (163 százalékkal).

Az öregedés

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) érvényben lévő meghatározása szerint a 45 és 59 év közötti férfiakat nevezzük középkorúaknak, a 60 és 73 év közöttiek öregedő, a 74 és 90 év közöttiek az öreg, a 90 év felettiek az aggastyán korosztály.

Az öregedés folyamatának okait keresve több teória vált ismertté. Leginkább a genetikai kórokok látszanak helytállónak, a programozott sejthalál genetikailag kódoltnak tűnik. Az emberi szervezet életkora behatárolt, ugyanis sejtjeink 50 osztódást tudnak maximálisan produkálni. Ez a kromoszómák bizonyos szakaszainak hosszától függ, amelyek minden osztódásnál rövidülnek. A génállományban sérülések, mutációk történnek, melyeknek szintén hatásuk van az öregedés folyamatának megjelenésében és lezajlódásában. Komoly befolyásoló tényezőnek tartjuk a szabadgyökök képződését, az oxidatív stressz kialakulását, és rendkívül fontos a hormonháztartás változása. A mutációk következtében a fehérjeszintézis zavart szenved, a sejtmagok károsodnak. Mindezek az eltérések természetesen morfológiai változásokat idéznek elő.

A férfi klimax

A férfi klimax az öregedés tüneteinek időben előrehozott megjelenése. Teljesítménytörés, amely fizikai, szellemi, szexuális és lelki szinten egyaránt megfigyelhető., feledékenység, levertség , alvászavar , deprimáltság. A szexuális tünetek, amelyek általában orvoshoz fordítják a beteget a közösülések gyakoriságának csökkenése, a csökkent szexuális vágyakozás (libido) , merevedési zavar (az erekciós készség zavara), orgazmus - és ejakulációs (ondókilövellési) zavarok. A pszichés tüneteket elsősorban a nyugtalanság, félelem a teljesítmény törésétől, negatív tapasztalatok jellemzik. Ilyenkor merül fel általában először az elmúlás gondolata.

Az öregedés okai

Hormonális változások

A nemi működés hormonális tengelyének agyi, felső szabályozója, a köztiagy (hypothalamus), az öregedés során morfológiai eltéréseket szenved. Ilyen változások a másik fő szabályzóban, az agyalapi mirigyben (hypophysis) is észlelhetők. Ezek következtében megváltozik a biológiai ritmus, eltérő lesz a hormonháztartás, károsodnak a vegetatív funkciók. A hormontermelés napi ritmusa is eltér. Legszembetűnőbb itt a növekedési hormon (GH) szintjének csökkenése. Idősebb korban a prolaktinszint is alacsonyabb, csökken a mellékvesét irányító ACTH szintje, megváltozik a szénhidrát anyagcsere hormonális szabályozása

Tesztoszteron (hím nemi hormon, férfihormon)

Az öregedés morfológiai eltéréseinek nagy részéért, úgymond az idősödés tüneteiért leginkább a tesztoszteron szintjében történt változás tehető felelőssé. A hím nemi hormon szintje a harmadik évtized után csökkenni kezd. A 75 éves korosztály tesztoszteron szintje a fiatalkorúak csak 65%-a!

A hormonszint csökkenés megnyilvánul az összes tesztoszteronszint csökkenésében és a szabad, valamint a semmilyen fehérjéhez nem kötött, ún. biológiailag hasznosítható tesztoszteron szint csökkenésében is. Az össz tesztoszteron évente 0,4%-al , a szabad tesztoszteron évente 1,2%-al csökken. Megnövekszik a hormonkötő fehérje (SHBG) szintje, amely tovább fokozza a tesztoszteron hiányát. Az agyi szabályzás szintjén a hím nemi hormon termelését serkentő hormon, az LH (luteinizáló hormon) hatáserőssége csökken. A mellékvesében a dihidro epiandroszteron (DHEA) és a dihidro epiandroszteron szulfát (DHEAS) szintje is csökken, amely a tesztoszteronképzés másik lehetőségének megingását jelenti. A herékben a tesztoszteront termelő sejtek (Leydig sejtek) száma az életkorral nem változik, aktivitásuk viszont jelentősen csökken. A hormonális eltérések nem függnek a testtömegtől (BMI).

Összességében tehát tesztoszteron-hiány állapota alakul ki.

Tünetek

Általános tünetek

A tünetek, mint az előbb láttuk, elsősorban a hím nemi hormon szintjének csökkenésére vezethetők vissza, tehát a tesztoszteron-függő szervekben és funkciókban állnak be változások.

A tesztoszteron szintjének csökkenése miatt megbomlik a férfiak emocionális stabilitása, viselkedésbeli változások történnek. Ilyenkor a férfiak idegesebbek, agresszívabbak lehetnek, növekszik a türelmetlenség. Általános tünet még a hőhullámok megjelenése, izgatottság, belső feszültség, szédülés, fejfájás, csökkent koncentrációkészség. Alvászavarok jelentkezhetnek, és romlik a memória is. Gyakrabban fordul elő az alvási apnoe syndroma. Az alvás zavara ezeket a tüneteket erősíti, növekszik a fáradékonyság, csökken a fizikai terhelhetőség. A férfiak a munkahelyi konfliktusokat nehezebben élik meg, a családi életben is nagyobb türelem szükséges a családtagok részéről. A depresszió előfordulásának gyakorisága is szignifikánsan növekszik, a férfiak jelentős része ilyenkor gondol először az elmúlásra.

Csökken az összes izomtömeg, és csökken az izmok hossza és ereje is. A szőrnövekedés, hajnövekedés zavart szenved, amely zavar főleg a hosszirányú növekedésben mutatható ki.

Csökken az érintési ingerekre való reagálás, romlik az érzőrendszer egészében, amely a szexuális panaszok erősödéséhez vezet.

A tesztoszteron hiányállapot során megnövekszik a szív-és érrendszeri betegségek előfordulása, a hím nemi hormon érvédő hatásának elmaradása miatt. Változások történnek a vérképzésben is.

Szexuális tünetek

Ma is általánosnak tekinthető szemlélet, hogy az idős embernek nincs szüksége szexuális kapcsolatra, a szexuális funkciók vizsgálata, vagy akárcsak megkérdezése ritkán terjed ki a 65 év feletti korosztályra. Pedig az idősödő korosztálynak is van igénye a szexuális életre. Felmérések szerint a 66-71 év közötti férfiak 28%-a heti egy közösülésről számol be, 80 év és 102 év közötti férfiak 83%-a és ugyanilyen korú nők 64%-a igényel - igaz ilyenkor már közösülés nélküli - szexuális gyengédséget, érintést.

Idős korban számos tényező befolyásolja a szexuális életet. A hormonális változások következtében csökken a szexuális vágyakozás, más néven libido, és gyakrabban alakul ki merevedési zavar. Előfordulnak ejakulációs problémák is. A szexuális tüneteket erősíthetik a gyakrabban előforduló betegségek, rendszerbetegségek, és az ezek miatt szedett gyógyszerek is. Társulnak még a korral együtt járó fizikai és pszicho-szociális változások is.

Az időskori szexuális aktivitás is függ a hangulattól, az önbizalomtól, az interperszonális kapcsolatoktól és az élettel való általános megelégedettségtől.

Időskorra általában a házasságon belüli szexuális élet a jellemző, melynek gyakorisága összefüggést mutat a pár korábbi szexuális kapcsolatának minőségével. Idős korban a szexuális aktivitás megszűnésének leggyakoribb oka a partner hiánya. Emellett az intimitás társadalmilag is kevésbé elfogadott. Sokan gondolják, hogy a nyugdíjas kor elérésével a szexuális életből is vissza kell vonulniuk.

A szexuális vágy, a libido gyakori velejárója az öregedés folyamatának, persze előfordulhat ez fiatalabb korban is, ilyenkor általában hormonális eltérés, vagy lelki okok állnak a háttérben, de a prosztata idült gyulladása is okozhat ilyen tüneteket.

A szexuális eltérések között a merevedés zavara a leggyakoribb. Ennek egyik oka a már említett hormonális változás. Az erekció folyamata napjainkra részleteiben is megismert, komplex folyamat. Látás, tapintás, szaglás egyaránt létrehoz ingerületet, amely az agyi és gerincvelői idegi pályákon keresztül jut el a paraszimpatikus rostokon át a hímvesszőig. Itt az inger hatására az un. endothel sejtekben nitrogén-monoxid gáz képződik, ami könnyen jut be a barlangos testekben lévő erek simaizom-sejtjeibe, ahol egy biokémiai folyamatban vesz részt, melynek során olyan anyag keletkezik, ami elengedhetetlen feltétele a simaizmok ellazulásának. Amikor ezek az izomsejtek ellazulnak, az érfal elernyed, maga az ér kitágul, rajta több vér képes áthaladni. A barlangos testek ereinek speciális anatómiai felépítése révén nagyobb öblök telnek meg vérrel, az elvezető vénás rendszert elnyomva a jelentős vértöbblet révén kialakul a merevedés. Tehát ehhez szükséges megfelelő szexuális inger, az idegpályák és a folyamatban részt vevő struktúrák fiziológiai épsége, és az erek falának rugalmassága. Ha bármelyik nem megfelelően működik, a merevedés nem lesz teljes. Az öregedés folyamán ezek a szervrendszerek gyakran károsodnak, tehát érthető, hogy az öregedéssel gyakrabban fordul elő merevedési zavar.

Akkor beszélünk a merevedés zavaráról, ha a szexuális aktushoz szükséges erekció vagy nem jön létre, vagy nem kellő fokú, vagy nem tart kellő ideig, és ez az eltérés legalább 3 hónapja fennáll, illetve ismételten jelentkezik. Lehet szervi és lelki eredetű, bár ezek az okok természetesen leggyakrabban együtt jelentkeznek. A szervi eltérések között leggyakoribb az éreredetű probléma, valamint előfordulnak beidegzési zavarok, hormonális okok, anatómiai eltérések, bizonyos rendszerbetegségek és ezek gyógyszeres kezelései. Legfőbb rizikófaktorai a cukorbetegség, melynek során az erekciós zavar előfordulása négyszer gyakoribb, az érfalat károsító hatás mellett a beidegzés zavarát okozza, valamint a magas vérnyomás betegség, ami úgyszintén érkárosító. A magas koleszterin és vérzsírsavszint, a szívbetegségek, a prosztata betegségei és azok bizonyos kezelési módjai tartoznak még a legfontosabb rizikótényezők közé. Itt kell megemlíteni a dohányzás érkárosító hatását is! Az idősödő férfit illetve a férfi klimaxban szenvedő pácienst gyakran ez a tünet irányítja orvoshoz, sok esetben igy derül ki valamely rendszerbetegség, vagy pl. szív probléma is.

Gyakori tünet az ondótávozás (ejakuláció) zavara is, elsősorban az ondó mennyiségének csökkenése jellemző, de előfordul a fájdalmas ejakuláció megjelenése is, amely elsősorban a külön fejezetben tárgyalt alsó húgyúti tünetegyüttes velejárója.

Kórismézése az utóbbi években igen jelentősen fejlődött, ma már a merevedés erőssége, foka, egyaránt fájdalmatlanul, műszeresen és objektíven mérhető. Jelentős fejlődésen mentek át a képalkotó vizsgálati módszerek is. Mindezek által, nem fájdalmas vizsgálatokkal kimutatható a zavar eredete, így lehetőség nyílhat a legjobb eredményességgel végezhető oki kezelésre. Amennyiben olyan kórok derül ki a vizsgálatok során mely nem gyógyítható, de karban tartható, mint pl. a cukorbaj, a merevedési képesség is javítható, bár itt sem lehet a funkció visszaállítását remélni, de lehetőség van, akár alkalmankénti erekció létrehozására.

Az idősödés - korábbi feltételezésekkel ellentétben - nem jár feltétlenül a szexuális lehetőségek és szokások alapvető megváltozásával. A rendszeres szexuális élet segít megőrizni a fiatalos megjelenést, szerepe van az ideális testsúly megtartásában.

Az idősödés hatása a megtermékenyítő képességre

Magyarországon a családok száma az 1980-ig tartó folyamatos emelkedést követően tíz év alatt több mint 131 ezerrel, 1990 után további 27 és fél ezerrel csökkent. Jelenleg 2 millió 869 ezer családban 8 millió 360 ezer személy él, így száz családra átlagosan 291 személy jut, szemben az 1949. évi 339-es értékkel. 1949-ben minden száz családra 152, 1960-ban 126 gyermek jutott. 2001-ben a száz családra jutó gyermekszám 108 volt. Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a szülőképes korba belépő nők száma. Napjaink nőtöbblete (az ezer férfira jutó nők száma országosan 1102) meghaladja még a II. világháború utáni években tapasztalt magas nőtöbbletet is.

A meddő párok száma továbbra is folyamatosan emelkedő tendenciát mutat világszerte. A kórokok korábbi aránya azonban megváltozott, a meddő kapcsolatok 25%-ában a férfinál található a meddőség oka. A férfi meddőség kórismézése és kezelése az utóbbi években jelentősen fejlődött. Még nagyobb ütemben haladt előre az asszisztált reprodukció (ART). Mindezek maguk után vonták az idősebb párok gyermekigényének növekedését. Egyre több idősebb korú férfi vizsgálatát végezzük. Az elmúlt 8 évben a 15 és 50 év közötti apák száma 15%-al csökkent, míg az 50 év feletti apák száma, több, mint 50%-al növekedett!

A férfiak öregedése során a megtermékenyítő képesség nem szűnik meg, de ma már tudjuk, hogy jelentősen változik. Tekintsük át ezeket a változásokat!

Az ondó (ejakulátum) mennyisége

A nemzetközi irodalmi adatok és tanulmányok szerint az ejakulátum mennyisége az életkor előre haladtával változást mutat. A vizsgálatok természetesen nem egységes körülmények között zajlanak, így érthetően elég széles határok között mozognak az eredmények, de egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy az életkorral az ondó mennyisége csökken. Statisztikai számítások szerint a csökkenés mértéke évente 0,15% és 0,5% között mozog. Az ondó mennyiségének csökkenése a 30 és 50 éves korosztály paramétereit összehasonlítva 20-30%, ez 0,6 és 0,9 ml körüli nagyságrendű.

A hímivarsejtek (spermiumok) száma

Az milliliterenkénti hímivarsejt-szám tekintetében nem egyértelmű az öregedés során bekövetkező változás. Ismertek vizsgálati adatok, melyek szerint az életkorral a hímivarsejt koncentráció csökken, más vizsgálatok nem találtak szignifikáns változást, míg sok tanulmány a spermium koncentráció növekedését látta idősebb korban. Az összegző tanulmányok és összevető analízisek alapján megállapíthatjuk, hogy az életkor a hímivarsejtek milliliterenkénti számát nem befolyásolja.

A hímivarsejtek mozgása

Idősebb férfiak ondójában a hímivarsejtek mozgása károsodott a fiatalabbakéhoz képest. A paraméterek eltérése szignifikáns. Statisztikai számítás szerint a csökkenés éves szinten 0,6%, ami 12%-os csökkenést jelent, ha a már az előbb összehasonlított 30 és 50 éves korosztályt tekintjük. Ezek alapján bizton kijelenthető, hogy a spermiumok mozgása az öregedéssel kárt szenved, idősebb férfiak ondóvizsgálata során gyakoribbak a mozgási eltérések.

A hímivarsejtek alaki felépítése (morfológia)

A megtermékenyítő képesség szempontjából az egyik legfontosabb tényező a hímivarsejtek alaki épsége. A rendelkezésre álló nemzetközi adatok alapján levonható a következtetés, hogy a morfológia életkorfüggően változik, és ez a változás negatív irányú. Évente 0,9%-al növekszik a morfológiai károsodás , 4% és 22% között adjuk meg a romlás értékét a 30 és 50 éves korosztály között.

Biokémiai eltérések

A biokémiai paraméterek között a legszembetűnőbb a cinktartalom csökkenése és az ún. oxidatív stressz állapot kialakulása. A cinktartalom csökkenése elsősorban a spermiumok mozgásában okoz elmaradást, az oxidatív stressz által pedig a hímivarsejt elveszti megtermékenyítő képességét.

Terhességi arány

Bizonyított, hogy a férfiak életkorának növekedésével a terhességi arány csökken, megnyúlik a terhesség kialakulásáig eltelt idő, közel 20%-al a 30-as és az 50-es korosztály összehasonlításában. Romlik az a mutató is, mely bizonyos idővel a vizsgálatot követően vizsgálja, hogy kialakult-e terhesség.

A változások okai

Az ondó mennyiségének csökkenése több okkal is magyarázható. Ismertek az idősödés hormonális változásai, melyek lényege az a végeredmény, hogy a rendelkezésre álló biológiailag hasznos hím nemi hormon szint (tesztoszteron) csökken. Az ondó mennyiségének legfőbb összetevője az ondóhólyag és a prosztata (dülmirigy) váladéka. Az életkor előre haladtával az ondóhólyag működése csökken, elégtelenné válhat. A prosztatában a fehérje - és a víztartalom növekszik, a simaizom sorvad. Mindezek magyarázhatják az ondó mennyiségének csökkenését.

Ugyanezek az okok a mozgási eltérések hátterében is állhatnak.

A csírahám degeneratív változása következtében a hímivarsejt termelés is kárt szenved, kóros spermiumalakok felszaporodása következik be, csökken a spermiumokat és a tesztoszteron hormont termelő sejtek száma.

A biokémiai változások következtében oxidatív stressz alakul ki, ami a hímivarsejtek funkciójának vesztéséhez és genetikai eltérésekhez vezet.

A DNS sérülés következtében genetikai károsodások lépnek fel, genetikai mutációk következtében emelkedik a vetélések és a fejlődési rendellenességek előfordulásának aránya.

Idősödés és a mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció)

A mesterséges megtermékenyítési technikák során, ezek sikeressége nem függ a férfi életkorától, az eredmények nem csökkennek szignifikánsan. Petesejt donáció esetén is hasonló megfigyelés tehető.

Ezekhez a beavatkozásokhoz csak korlátozott (igen kevés) számú spermiumra van szükség, ez pedig az eddigiekből is tisztán láthatóan az idősebb korban is rendelkezésre áll.

Összességében tehát az idősödő férfiak fertilitási esélyei romlanak, a terhességi arány csökken, a terhesség kialakulásáig eltelt idő növekszik. A kialakuló genetikai eltérések magukban hordozzák a vetélések számának növekedését és az utódok gyakoribb genetikai alapokon nyugvó fejlődési rendellenességeit. Ez figyelemfelkeltő kell, hogy legyen és feladatunk kihasználni ezeket a tapasztalatokat a férfi meddőségi gyakorlatban.

Prosztata betegségek

A prosztata a pubertás alatt kezd el növekedni, és éri el kb. 15-20 gr-os tömegét. Ezt követően egy évtizeden át nem változik, majd egyre inkább fellelhetővé válnak azok a szövettani eltérések, melyek a benignus prostata hyperpláziát (BPH) jellemzik.

A leggyakrabban észlelt prosztata betegség a dülmirigy idült (krónikus) gyulladása. Hátterében leggyakrabban bakteriális infekció áll, a baktériumok prosztatába jutása számos módon történhet, egy ún. felfázástól kezdve, a szervezetben lévő egyéb bakteriális gócon át a szexuális útig bárhogyan létrejöhet. Ismert más kórokozó csoport (ún. obligát intracelluláris baktériumok, mint pl.: Chlamyidia tr., Mycoplasma h. és Ureaplasma u.) által létrehozott fertőzés, valamint létezik nem bakteriális eredetű krónikus prosztata gyulladás is.

A prosztata jóindulatú megnagyobbodásának (BPH) két szakaszú a lefolyása, a patológiai szak, ahol még tünetek nem jelentkeznek, csak szöveti eltérések, valamint a klinikai, a tünetekkel. Ezeket a panaszokat összefoglalóan alsó húgyúti tünet-együttesről (Lower Urinary Tract Symptoms LUTS) beszélhetünk. Az utóbbi évtizedekben a BPH patomechanizmusának megértése jelentősen fejlődött, ezzel a fejlődéssel együtt kapott a tünetcsoport önálló nomenklaturát.

A BPH a férfi urogenitális eltérések között igen gyakori, irodalmi adatok szerint az 50-85 év közötti férfi populációban 50-90% gyakorisággal fordul elő. Ez a folyamat egyértelműen életkorfüggő, a prosztata húgycső melletti mirigyállományából indul ki. A tünetek megjelenése a hólyag ürülésének akadályozottságából adódik. A folyamat leegyszerűsített mechanizmusa két - statikus és dinamikus - komponensből tevődik össze. A statikus oldal a csökkent vizeletáramlás és gyengült vizeletsugár a prosztata megnagyobbodása mellett, a dinamikus összetevő az irritatív tüneteket, a vizelés gyakoriságát és a késztetéses szimptómákat jelenti. A hím nemi hormon (tesztoszteron) mennyisége és a BPH között szoros összefüggés található. Az öregedés során pedig a Te szintje csökken, az ösztrogén növekszik. A dinamikus komponenseket a prosztata tok és a hólyagnyak simaizom-tónusának növekedése okozza. Emellett a hólyagfal kontraktilitása csökken, megnövekszik az izomtónus. Itt jutnak fontos szerephez az adrenerg receptorok.

Az 50 év feletti férfiaknál jelenik meg először a prosztata rosszindulatú elváltozása, a prosztatarák. Az életkorral előfordulása egyre gyakoribb. A vérből mérhető PSA (prosztata specifikus antigén) szintje jelzője a prosztataráknak, emellett döntő fontosságú a prosztata tapintási lelete. Időben felfedezett elváltozás radikálisan kezelhető, gyógyítható! Ez magyarázza az 50 év felett javasolt rendszeres urológiai ellenőrzés szükségességét. A folyamat előre haladtával nyirokcsomó-, majd csont- és egyéb távoli (tüdő-,máj) áttétek jelentkezhetnek.

Tünetek

A panaszok a fent említett minden prosztata betegségre jellemzőek. A nehézvizelés, főleg a hajnali- reggeli órákban nehezebben induló vizelés, vékony vizeletsugár, csökkent vizelet intenzitás, sürgető vizelési inger, gyakori vizelés, nocturia (éjszakai vizelések), vizelet rekedés, esetleg vérvizelés tehát több kórképekben is fellelhetőek, összefoglalóan célszerű tehát alsó húgyúti tünet-együttesről (Lower Urinary Tract Symptoms LUTS) beszélnünk. LUTS-t okozhat minden alsó húgyúti obstrukció (Bladder Outlet Obstruction BOO), mint a prosztata megnagyobbodása (Benign Prostatic Enlargement BPE), prosztatarák (PCA) , a hólyagnyak szűkülete, merevsége, a húgycső szűkülete, de a hólyagizomzat működési zavara is. A LUTS hátterében ezen kórokok differenciálása csak időigényes urodynamikai vizsgálatokkal lehetséges.

A prosztata nagyobbodás okozta alsó húgyúti tünet-együttes alapvetően három okra vezethető vissza

  1. a megnagyobbodott prosztata által a hátsó húgycsőre kifejtett összenyomatás (statikus összetevő)
  2. a prosztatában és a hólyagnyakon kimutatott fokozott alfa adrenerg aktivitás (dinamikus összetevő)
  3. a hólyagizomzat eltérései (csökkent kontraktilitás, fokozott ingerlékenység)

A tünetek jellemzésére, a kezelés eredményességének lemérésére jelenleg az egyik legjobb parameter a tüneti pontszámok kérdőíven alapuló meghatározása (International Prostate Symptom Score, IPSS). A labor paraméterek között a vesefunkciós értékek és a vizeletvizsgálat kiemelt fontosságúak, a prosztata specifikus antigén (PSA) szint ellenőrzése szükségszerű, a prosztata tényleges méretéről a rektális digitális vizsgálat és a transzrektális ultrahang ad felvilágosítást. Az uroflowmetria a vizelet áramlást detektálja, ultrahanggal a visszamaradó vizelet mennyisége ellenőrizhető.

Csontritkulás (Osteoporosis)

Magyarországon a férfi osteoporosis előfordulása 23%, 314.000 férfit érint.

Míg a 60 és 79 év közötti korosztályban a csontritkulás a nőknél kétszerte gyakoribb, addig a 80 évesek között a férfi : nő arány egyenlő. A csonttörés utáni halálozás a férfiaknál a nőknél talált adatok másfélszerese. Az 50 év feletti férfiak 6%-a szenved osteoporosisban. Ezekből is látszik a férfiak csontritkulásának korfüggősége.

A férfiak csontvesztése időben elnyújtottabb folyamat. A csonttömeg nagyobb, mint a nőknél, de a csontok sűrűsége egyforma. Az életkorral a corticalis csontvesztés és a csontképzés is csökken. Hatásmechanizmusában nemcsak a tesztoszteronhiány játszik szerepet, még fontosabb tényező az ösztrogén hormon szintjének változása.

Vizsgálata radiológiai - oszteodenzitometria, és biokémiai. A "néma járvány"-nak is nevezett betegség szűrésére lenne szükség az érintett korosztályban.

Kezelésében elsődleges a tesztoszteron pótlása, a biszfoszfonát hatóanyagú szerek alkalmazása, ezen kívül a calcitonin, és utolsó lehetőségként bizonyos fluoridok. Fontos 50 éves kor fölött a napi ellenőrzött és meghatározott mennyiségű kalcium és D vitamin bevitele.

Az idősödő férfiak kezelése

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy az öregedés változásainak kezelése multidiszciplináris, team munkát igényel. A terápiát végző teamben andrológus, urológus, belgyógyász , geriátriával foglalkozó szakember és psychológus is kell, hogy részt vegyen. Speciális esetekben más szakmák aktív részvételére is szükség van.

Elsődleges szerepe van a tesztoszteron pótlásának. Ennek egyetlen ellenjavallatát jelenti a prosztatarák (PCA) és prosztata jóindulatú megnagyobbodása (Benignus Prostata Hyperplasia, BPH). Amennyiben a PCA lehetőségét vizsgálatainkkal kizártuk, a kezelés szigorú ellenőrzés mellett életkori határok nélkül folytatható. Indikációja a bizonyított tesztoszteronhiány. Amennyiben a serum össz tesztoszteronszintje 10 nmol/l alatti, a kezelés indokolt. A terápia során nem kell a normális határokon belüli androgénszint elérésére törekedni, a tünetek enyhítésére ill. javítására elegendő a normális alsó határhoz közeli subnormalis szint tartása. Magyarországon e fejezet írásakor gyógyszertári forgalomban csak peroralis tesztoszteronkészítmény kapható. Ennek használatával a serum androgénszintje ingadozó,nem állandó. Célszerű ezért napi több részletben történő bevitele.

Az egyéb kísérő tünetek terápiája más-más diszciplina feladata, a megfelelő kezelési protokollok szerint.

A szexuális tünetek kezelése

A libido csökkenése esetén vitaminkombinációk, afrodoziákumok adhatók, a merevedési zavar terápiája során törekszünk a kóroknak megfelelő, lehetőség szerint oki kezelést végezni. A hormonszint ellenőrzése és lehetőség szerinti pótlása elengedhetetlen tényező. Az elmúlt évek forradalmi fejlődésének köszönhetően ma hazánkban is 3 szájon át adható gyógyszer áll rendelkezésre, amelyekkel az esetek kb. 80%-ában megfelelő fokú erekció hozható létre. Sok esetben a gyógyszeres kezeléssel a funkció annyira javitható, hogy a kezelést csak bizonyos ideig kell folytatni. Ezek a szerek a fent emlitett biokémiai folyamatokba avatkoznak be. Nitrát tartalmú szereket szedő szivbetegek, nem beállitott, alacsony vérnyomású férfiak, súlyos sziv-, vese-és májbetegek nem használhatják! A gyógyszereken kívűl lehetőség van (fájdalmatlan!) injekciós kezelésre is. Ennek során kicsi és vékony tűvel olyan anyagot fecskendezünk a barlangos testbe, amely akarattól függetlenül merevedést idéz elő. A szer adagjának beállitása során a páciens a módszer kivitelezését megtanulja, majd öninjekciós módszerként önállóan alkalmazza. Ha a merevdési zavar okaként a vénás rendszer hibáját találjuk, sebészeti módszert alkalmazhatunk az erekciós képesség javítására. Amennyiben ezek a kezelési módok nem hoznak eredményt vagy nem alkalmazhatók, végső megoldásként pénisz protézis beültetést végezhetünk. Választható állandó merevedést biztosító, vagy hajlitható protézis is, a legmodernebb készülék a herezacskóba ültetett pumpa által felfújható illetve leengedhető. A mai állás szerint a merevedési zavar kezelésében használt szerek tásadalombiztositási támogatást nem élveznek. Bizonyitott hormonhiány esetén van lehetőség támogatott, és igy jelentősen olcsóbb hormonpótló kezelés folytatására.

Az erectilis dysfunctio új szemlélettel történő vizsgálata és kezelése új, kevéssé megterhelő és így vonzó lehetőségeket hozott az érintett korosztály számára. A kezelés sikerességét azonban befolyásolja az ebben az életkorban gyakrabban előforduló rendszerbetegségek megléte. A terápiás lehetőségek közül ebben az életkorban célszerű a minél kevésbé invazív módszerek választása.

A húgyúti tünetek kezelése

Az alsó húgyúti tünetegyüttessel járó panaszok jelentős mértékben befolyásolják az életminőséget. A beteg vizsgálata után kiemelt fontosságú a páciens tájékoztatása a prosztata statusáról, a tünetekről és a kezelési lehetőségekről. Amennyiben objektív vizsgáló módszerekkel vizeletretentio nem mutatható ki, egyéb beavatkozást indikáló eltérést nem találunk, a panaszok súlyosságától, a beteg életminőség-romlásától függően, a pácienssel egyetértésben dönthetünk arról, hogy várakozunk vagy gyógyszeres kezelést, ill. műtétet tervezünk.

Az idült bakteriális prosztata gyulladás kezelése célzott, megfelelő ideig tartó (akár 4-6 hét!) antibiotikum kezelés, szükség esetén kombinációban. Ez kiegészíthető gyulladáscsökkentő-, ill. a panaszok súlyosságától függően egyéb gyógyszeres vagy gyógynövényes kezelésekkel.

A BPH gyógyszeres kezelése alfa-receptor gátlók, 5-alfa-reduktáz-gátlók és gyógynövények adását jelenti. Ezeket kombinálhatjuk is egymással. Az alfa receptorokra ható gyógyszerek csoportja az elmúlt évtizedben a BPH/LUTS első vonalban választandó gyógyszeres kezelése lett, a sebészi beavatkozások száma használatuk következtében jelentősen csökkent. Mára kifejlesztették az ún. uroszelektív alfa blokkolókat, melyek kevéssé hatnak a receptor altípusokra, emiatt a vérnyomásra való hatásuk elenyésző. A tünetek kialakulásában a tesztoszteron átalakulásnak fontosságát is említettük, a folyamatot az 5 alfa reduktáz enzim végzi. A hólyagnyaki obstrukció statikus összetevőjének csökkentése az 5-alfa-reduktáz enzim gátlása révén valósulhat meg, mely gyógyszernek szedése esetén 4-6 hónap elteltével várható a prosztata méretének csökkenése (15-28%), ill. a panaszok enyhülése.

Nem elhanyagolható szerep jut a gyógynövényeknek is. A tünetek és a BPH kezdeti stádiumában sokan vélik úgy, hogy célszerűbb természetes anyagok bevitelével kezelni a panaszokat. Az egyik leggyakrabban alkalmazott phytoterapeutikum az afrikai fűrészpálma (Serenoa repens) kivonata, melynek bizonyítottan van 5-alfa-reduktáz gátló, és antiösztrogen hatása. A fűszerpálma és afrikai törpepálma gyümölcsének kivonata (Sabal serrulata, Pygeum africanum), a csalángyökér kivonat (Urtica radix), a tökmagkivonat (Cucurbita semen), a fűpollen kivonat (Secele cereale), a rozspollen, a liliomnövény kivonata (Hypoxidace-félék) jól ismert, széles körben alkalmazott kezelési módszer, sok esetben a gyógyszeres, vagy műtéti terápia kiegészítéseként.

Amennyiben a panaszok nem enyhülnek, a vizeletáramlás gyengül, a visszamaradó vizelet mennyisége nő, vizeletelakadás lép fel, vesefunkciós károsodás jelentkezik, műtéti kezelés indikált. A prosztata nagyságától függően (nagyobb, mint 50-60 gr) nyílt prosztata műtétet, vagy kisebb prosztata esetén húgycsövön keresztüli, ún. endoscopos műtétet végzünk. A beavatkozások másik csoportját azok a minimálisan invazív eljárások jelentik, melyek során a prosztata szövet nekrózisa révén érünk el szövetpusztulást különböző energiaforrások felhasználásával. (lézer, radiohullám, tűelektródok (TUNA), mikrohullám (TUMT) , ultrarövidhullám, (HIFU))

A prosztatarák kezelése a felfedezéskor észlelt stádium függvénye. Korai stádiumú prosztatarák műtéti úton, vagy sugárkezeléssel gyógyítható, az előrehaladott stádiumú betegség esetén a hormonrendszerre ható gyógyszeres kezelés, valamint a kiterjedtség függvényében cytostatikumok, csontvédő gyógyszerek adása esetleges kiegészítő terápia használata szükséges.

Látható tehát, hogy az öregedés és a férfi klimax kezelése összetett, komplex munka, több szakember egyidejű segítségét követeli meg. Megfelelő gondozás mellett a férfi klimax átmeneti kóros állapot, amely gyógyítható, és elérhető, hogy a beteg ismét férfi ereje teljébe kerüljön!